Fordította:
Aemitt
JORDAN meglepődött, ahogy a napok és hetek
gyorsan teltek, és boldog volt. Folyton arra várt, hogy beüssön a menykő, és a
dolgok véget érjenek, de nem így történt. Duane többféleképpen is megpróbálta
felvenni a kapcsolatot Benny családjával, de nem kapott választ. Jordan egy
része csalódott és szomorú volt, hogy Benny vér szerinti rokonai úgy tűnt,
hallgatásukkal teljesen hátat fordítottak neki. Mégsem tudta megállni, hogy ne
legyen megkönnyebbülve. Ha ilyen keveset törődtek családjuk egyik tagjával,
akkor nem érdemelték meg azt az édes kisfiút, aki szinte naponta rajzolt neki
képeket, és egy ragyogó, boldog, mosolygós gyermekké virágzott ki, aki
Duane-nel együtt a világa középpontjává vált.
– Szóval, mit fogsz csinálni? – kérdezte
Hank, miközben ellenőrizték az összes felszerelést. Jordan meggyőződött róla,
hogy az összes légtartály tele és jó állapotban van-e, míg Hank ellenőrizte,
hogy a tűzoltóruhájuk nem kopott-e el.
– Nem tehetek mást, mint, hogy várok. Duane
azt mondja, hogy Benny családjának időt kell adni, amíg jelentkezhetnek, de az
ember azt hinné, hogy valaki már megtette volna. – Félretette a tartályt, és
ellenőrizte a következőt, végigfuttatva a vizsgálati eljárást, ahogy már több
százszor megtette. Hank jó barátja volt, és kiállt érte, még a műszakot is
elvállalta helyette, amikor Benny rossz állapotban ébredt, és Jordan nem tudta
elvinni az Y-ba aznapra.
– Nem tudom, hogy tudsz ilyen nyugodt lenni.
Én olyan átkozottul ideges lennék. – Hank befejezte a feladatát, meggyőződött
róla, hogy minden a helyén van.
Jordan megvonta a vállát, bár valóban pokolian
ideges volt. – Semmit sem tehetek ellene.
– Mindig ezt mondod, de tudom, hogy ugyanúgy
aggódsz, mint ahogy én is aggódnék. – Hank elhagyta a területet, Jordan pedig
befejezte a teszteket, és fogta a palackot, amit nem sikerült feltölteni, és
tovább ellenőrizte a többit. Aztán felment a lépcsőn a nagyterembe, és
biccentett a kapitánynak, mielőtt egy csésze kávéért indult volna. Jordan utált
sokáig üldögélni, ezért megitta a koffeint, kiöblítette a bögrét, és
ellenőrizte a következő tételt a szolgálati lapon.
– Jordan – mondta Marks parancsnok, amikor
elhaladt az ajtaja előtt. – Jöjjön be.
Jordan megállt, és bekukkantott, ahol egy
egyszerű fekete ruhás férfi fordult felé, kezében széles karimájú kalapot
tartva. Érezte, hogy a gyomra a padlóig süllyed, amikor megtette, amit a parancsnok
kért, és becsukta az ajtót.
– Ez a férfi úgy tűnik a város összes
tűzoltóállomásán megfordult, és azt a tűzoltót kereste, aki az út széléről
befogadta a fiút – bólintott Marks parancsnok, mielőtt kilépett az íróasztala
mögül, és elhagyta az irodát, miközben ismét becsukta maga mögött az ajtót.
– Jordan vagyok – mondta finoman.
– Isaac – mondta halkan. – Kitzinger.
Benjamin a bátyám volt – tette hozzá. – És az unokaöcsém miatt vagyok itt.
Jordan torka kiszáradt, és azon kapta magát, hogy
legszívesebben leülne, de ez nem tűnt helyesnek. Isaac felállt, maga elé
tartotta a kalapját, és a tekintete szinte folyamatosan ide-oda cikázott az
irodában. – Igen, ezt értem.
– Még sosem láttam őt – mondta Isaac.
– Szeretne látni egy képet? – ajánlotta
Jordan. Nem volt biztos benne, hogyan fog ez menni, és emlékeztette magát, hogy
csak azt akarja, ami Bennynek a legjobb. Pont. Csak ez számított. Az érzései és
vágyai másodlagosak voltak, bármennyire is szétszakította volna a szívét, ha
elveszíti azt a drága kisfiút.
Isaac bólintott, Jordan pedig elővette a
telefonját, és előkeresett egy képet, amelyen Benny a kanapén ül, és vigyorog a
kamerába.
– Úgy néz ki, mint az apja.
Jordan mutatott neki még néhányat. – Hogyan
szerzett tudomást rólam? – kérdezte.
– A vezetőnk beszélt egy férfival, aki
eljött. Sikerült összeraknom néhány információt, ami a közösségen keresztül
jutott el hozzánk. Aztán Hosea beszélt velem. Nem akarja, hogy Benjamin vagy
bárki, aki kapcsolatban áll a kitaszítottakkal, a közösségünkben legyen.
– Értem – suttogta Jordan. Duane-nek ismét
igaza volt.
– De meg kellett tudnom, hogy jól van-e – mondta
Isaac gyengéden.
Jordan bólintott. – Szeretne találkozni vele?
Isaac feltette a kalapját. – Most nem. Hosea
döntött, és nem áll jogomban felülbírálni őt. Benjamin túl sok időt töltött
kint a külvilágban, és soha nem tudna boldog lenni velünk. Hosea úgy érzi,
elégedetlenséget szítana a többi gyerekben és családban. De ő a bátyám fia,
úgyhogy mondja meg nekem, boldog-e?
– Igen. Az apja elvesztése nagyon nehéz volt
számára. Nagyon sokat gondolt az apjára. Úgy tűnik, az édesanyja néhány évvel
ezelőtt elhunyt. – Nem volt szükség a részletekbe bocsátkozni. – Amióta
rátaláltam, velem él, és addig lesz ott otthona, amíg csak akarja.
– Jó. Akkor nincs többé semmi, ami miatt
nekem vagy bárkinek a közösségben aggódnia kellene. – Megfordult, hogy elhagyja
az irodát, Jordan pedig csak bámult utána, és azon tűnődött, hogyan fordíthat
valaki csak úgy hátat egy olyan gyereknek, mint Benny, vagy akármelyik
gyereknek, ami azt illeti. Meg akarta kérdezni, hogyan lehet ilyen
meggondolatlan, de csak hagyta, hogy kisétáljon az irodából és az őrsről.
Jordan azonnal felhívta Duane-t, és elmondta,
hogy mi történt a látogatáson, és mit mondtak neki.
– Úgy érted, hogy a családban senki sem
érdeklődik Benny iránt?
– Nem – felelte Jordan. – A közösségi
vezetőjük úgy érzi, hogy zavaró tényező lenne a közösségben.
– Volt szemtanúja a beszélgetésnek? – kérdezte
Duane.
Jordan azt kívánta, bárcsak lett volna, de azt
kellett mondania, hogy nem volt. Csak ő és Isaac voltak ott.
– Oké. Kérlek, hogy írd le, miről
beszéltetek, és írd hozzá a lehető legtöbb részletet, beleértve mindenkit, aki
látta őt érkezni és távozni... mindent. Aztán szeretném, ha aláírnád és
dátummal ellátnád, és elhoznád nekem, amint tudod. – Izgatottnak tűnt. – Ez
legalább választ ad az egyik kérdésre.
– Mi történik ezután?
– Beszélnem kell a hivatal egyik jogászával,
hogy kikérjem a véleményét, de azt hiszem, tájékoztathatjuk a bíróságot, hogy
nincsen olyan családtag, aki hajlandó lenne örökbe fogadni, és akkor döntenie
kell. Ha komolyan gondolod, hogy Bennynek állandó otthont akarsz adni, akkor
beadványt nyújthatunk be a bírósághoz. De el kell végezned a nevelőszülői
tanfolyamot, hogy hivatalosan is megkaphasd a gyámságot.
– Még egy hetem van hátra, aztán kész leszek
vele. – Jordan alig várta, hogy megkapja a bizonyítványát. Akkor legalább
hivatalosan kérhetné, hogy Bennyt hosszú távra helyezzék el nála. – Ma este
megbeszélhetjük a következő lépéseket. – Jordan nem akarta egyedül meghozni ezt
a döntést. Szüksége volt Duane közreműködésére, és remélte, hogy ha jól
játszik, talán Duane-nel együtt elkezdhetnek terveket szövögetni. Ez idáig
rájött, hogy természetesnek vette, hogy Duane ugyanazokat a dolgokat akarja,
mint ő. És ezt nem tehette tovább.
– Este találkozunk. Küldj üzenetet, ha
hazaértél, és átmegyek hozzád. – Befejezte a hívást, Jordan pedig visszatért a
munkába, és a délutáni szünetet arra használta fel, hogy összefoglalja a
látogatást, majd aláírja a papírt Duane-nek.
– Ki volt a látogatód? – kérdezte Marks
parancsnok. – Egészen biztos voltam benne, hogy téged keresett.
– Igen. Benny egyik rokona volt. Azért jött,
hogy elmondja, nem akarják őt. – Jordan úgy gondolta, akár el is mondhatja az
igazat. – Meg kellett írnom egy összefoglalót a beszélgetésről, és akkor.... – Megszólalt
a csengő, és Jordan akcióba lendült, felkapta a felszerelését, felült a
teherautóra, és elindult a hívásuk felé. A beszélgetésüknek várnia kellett
későbbig.
– MR. JORDAN – mondta Benny halkan, amikor
belépett az Y-ba–, nagyon elkésett. Azt hittem, nem is jön.
Jordan felsóhajtott. Olyan fáradt volt, hogy alig
tudott mozogni. – Mindig el fogok jönni érted. Ígérem – kinyújtotta a kezét. – Vészhelyzet
volt, és segítenem kellett egy családnak, mert kigyulladt a házuk.
– Jól vannak? – kérdezte Benny. – Minden
leégett?
– A ház igen, de segítettem kihozni a kutyát
és a macskát, valamint az anyukát. Mindenki jól van, és a barátaiknál vannak. –
Mosolyt erőltetett magára.
– Segítesz az embereken – mondta Benny, és
meglengette a kezüket, miközben kisétáltak az épületből.
– Megpróbálok. – Üzenetet küldött Duane-nek,
majd beültette Bennyt a kocsiba, hogy hazafelé induljanak.
A lépcső alján állva felnézett a legfelső szint
felé. Az emelkedő ijesztőnek tűnt, de kényszerítette a lábát, hogy dolgozzon,
amíg el nem érte az ajtót. Duane lépett mögé, amikor éppen a kulcsot dugta a
zárba.
– Hoztam egy kis tésztát vacsorára. Már csak
meg kell melegítenünk – mondta Duane, és Jordan felsóhajtott, miközben
kinyitotta az ajtót.
– Istenem, de szeretlek – suttogta.
Duane letette az edényt, és megfordult. – Tudom –
suttogta, és erősen megölelte Jordant. Benny is beszállt a játékba, és szintén
megölelte, Jordan pedig utolsó erejét is elvesztette, és hagyta, hogy Duane
néhány pillanatra megtámassza. – Hadd tegyem be a sütőbe melegedni, amíg te
leülsz.
Benny sietett bekapcsolni a tévét, és felmászott
a kanapéra, miközben Jordan mindent megtett, hogy ne fulladjon bele a saját
kimerültségébe. Duane kávét főzött, és ez felélénkítette. Az étel következett,
és hagyta, hogy Duane gondoskodjon Bennyről és róla. Jó volt, hogy van valaki,
aki törődik vele annyira, hogy gondoskodjon róla.
– Ma találkoztam a nagybátyáddal – mondta
Jordan Bennynek. – Eljött az őrsre.
– Isaac bácsi? – kérdezte Benny evés közben,
kevés érdeklődést mutatva. – Apu azt mondta, hogy egy birka. Beee... – kuncogott.
– Valóban úgy nézett ki, mint egy birka? – Még egyszer felnevetett.
– Nem. Nem hiszem, hogy apád erre gondolt. –
De igen, úgy hangzott, mintha Isaac egy birka lenne, aki vakon követi ezt a
vezetőt, ahelyett, hogy saját maga gondolkodna. – Talán egyszer majd
találkozhatsz vele. – Bár Jordan kételkedett benne, és Benny valószínűleg
jobban járt nélküle. Az élet abban a közösségben valószínűleg nehéz lenne
Bennynek, aki csak az apjával nőtt fel. Jordan biztos volt benne, hogy jó
életük volt, de Benny adottságait valószínűleg nem értékelték volna egy ilyen
földműves közösségben. Megérdemelte az esélyt, hogy szárnyalhasson, és ne
valaki más kényszerítse be egy szerepbe.
Benny folytatta az evést, és amint végzett, a
szobájába sietett, valószínűleg rajzolni. Voltak pillanatok, amikor Jordan úgy
gondolta, hogy a kisfiú keze viszketett a vágytól, hogy lerajzolja, amit a
szeme látott és a szíve érzett.
– Azt hiszem, beszélnünk kell – mondta
Jordan Duane-nek.
– Igen, így van – értett egyet Duane. – Komoly
döntést kell hoznod.
– Ebben különbözünk. Szerintem neked és nekem komoly döntést kell
hoznunk. – Jordan megfogta Duane kezét. – Nézd, ha az, ami köztünk van, valami
múló dolog számodra, akkor kérlek, mondd meg. Családot akarok alapítani, és azt
akarom, hogy mi hárman legyünk azzá. De ha nem ezt akarod... akkor... – Letette
a villát, és hátradőlt a székben. – Azt akarom, hogy te és Benny legyetek a
családom. Szeretném kérvényezni, hogy örökbe fogadhassam őt. A családjából
senki sem fogja őt elvállalni. Úgy írták le, mint egy zavaró tényezőt az
életmódjukban.
Duane Jordan kezére tette a kezét. – Tudod, hogy
ez egy hatalmas lépés.
Jordan bólintott. – Nem kell most válaszokat
adnod, és tudom, mit mondtál korábban, de szeretem Bennyt, ahogy téged is. Azt
hiszem, már régóta szeretlek. De azt is tudnom kell, hogy te mit akarsz. Nem
akarom, hogy ez csak rólam szóljon – nagyot nyelt.
Duane megszorította a kezét. – Én is szeretlek,
és ha azt mondanám neked, hogy egész nap gyerekekkel dolgozom, szeretem őket,
de még nem állok készen saját gyerekekre, akkor is akarnál engem? – A férfi
pislogott, az arckifejezése olyan nagyon komoly volt. – Lemondanál Bennyről, ha
én nem akarnék ilyesmit?
Jordan az alsó ajkába harapott, és érezte, hogy a
bensője pépesedik. Ez nem olyan forgatókönyv volt, amire valaha is gondolt. A
fejében Duane visszatérése az életébe és Benny megjelenése, teljesen összekapcsolódott.
Nem látta a kettőt különállónak... bizonyos értelemben. Mindkettőjüket együtt
látta, és mindkettőjüket szerette. – Tényleg azt akarod, hogy lehetetlen
döntést hozzak? Hogy kettőtök közül válasszak? – A szíve hevesen vert, és
verejték folyt a fején. – Én... – A fenébe, hogy tehette ezt?
– Nem, nem akarom. Mert szeretlek, és az a
kisfiú ugyanúgy belopta magát a szívembe, mint a tiédbe. Ezért azt mondom,
igen, kérvényezd a felügyeletet, és hivatalos kérelmet kell benyújtanod, hogy
örökbe akarod fogadni Bennyt.
Amint Duane kimondta ezeket a szavakat, Jordan
úgy érezte, újra fellélegezhet.
– Akkor miért tettél ki ennek? – horkant fel
kissé Jordan.
Duane megveregette a kezét. – Tudom, lehet, hogy
gonosz volt, de tudnom kellett, mit érzel valójában irántam. Egyértelműen
látszik, hogy szereted Bennyt. Az arcodra van írva. Felvillanyozódsz, amikor
csak belép a szobába.
Jordan közelebb hajolt. – És már attól is
felhevülök, ha csak rád nézek – elmosolyodott. – Egy pillantásoddal fel tudod
korbácsolni a vágyam, és egy érintéseddel megdobogtatod a szívemet. Tizenéves
korunk óta a szívem egy darabja a tiéd.
– És most már tudom, hogy mindkettőnket
szeretsz.
– Elég, ha megosztom veled a szerelmemet? – kérdezte
Jordan.
Duane a kezét Jordan tarkójára csúsztatta, és
forróságot küldött át rajta. – A szerelem nem ilyen. Nem szeletelődik darabokra,
úgy növekszik, hogy mindenkit magába foglaljon. És igen, ezzel bőven együtt
tudok élni. – Gyengéd csókba vonta Jordant, egy csipetnyi paradicsomszósszal
fűszerezve. – Látod, én is szeretlek, és bárcsak lettek volna szavaim és
bátorságom akkoriban, hogy elmondjam neked. Tudom, hogy valószínűleg akkor is
különváltunk volna, de legalább tudtad volna, bárhol is vagy, hogy valaki
odakint szeret téged.
– Most már tudom – suttogta Jordan, és fogva
tartotta Duane tekintetét. Valójában ez több volt, mint elég. Duane nem
mozdult, és Jordan elmerült a tekintetének ragyogásában. – A táskámban van egy
írás a ma történtekről a számodra. És mellékeltem Marks parancsnok
nyilatkozatát az Isaac-kal folytatott beszélgetéséről. Ez legalább alátámaszt
valamennyit abból, amit mondok.
– Jó. Átadom a papírmunkát az új szociális
munkásnak, aki az ügyet intézi. Már beszéltem Donalddal, és ő fogja átvenni az
ügyet, mert most már személyesen is érintett vagyok. Ez a legjobb dolog. – Enyhén
megkocogtatta az asztalt, mire Jordan lesütötte a tekintetét, és visszatért az
előtte lévő ételre.
Az étel jótékonyan hatott, és segített neki
felélénkülni, és miután vége lett a vacsorának, megnézték a Toy Story-t.Benny elragadtatva ült a
földön, Jordan pedig a kanapén pihent, a lábát Duane ölébe fektetve. Isteni
érzés volt, és Jordan annyira elégedett volt, amennyire csak valaha is
emlékezett. A film után lefektette Bennyt, és még egy kis ideig Duane-nel
együtt ült a tévé előtt, mielőtt ők is lefeküdtek volna, és Jordan percekkel
azután elaludt, hogy a feje a párnára került.
FOGALMA sem volt, mennyi volt az idő, de
köhögött, belélegezte a levegőt, majd újra köhögött. Három másodpercbe telt,
mire felismerte a füstöt. A füstérzékelő felharsant a hálószobák előtt, és
Jordan máris talpra állt. Egy farmert húzott magára, és megrázta Duane-t. – Tűz
van! – kiáltott fel, és érezte, hogy Duane kikászálódik az ágyból. – Öltözz
fel, és menj ki azonnal! Hozom Bennyt. – A hálószobaajtóhoz tette a kezét, és
mivel hűvös volt, kinyitotta, és füstöt eregetett a szobába. – Kússz a
lépcsőhöz, és menj ki. Mögötted leszek.
– Oké – mondta Duane köhögve.
Jordan Benny szobájához sietett, bement, és
azonnal becsukta az ajtót. A levegő tisztább lett, és felemelte Bennyt az
ágyból. Az ablak előtt volt egy tűzlétra, de lehetetlen lett volna lejutnia
rajta Bennyvel a kezében, ezért felkapott egy takarót, Benny fejére terítette,
és kiment a szobából.
Álmában is ismerte a lakást, és eljutott az
ajtóig, füstbe fuldokolva, ahogy a lépcsőn átvergődött, a mellkasához szorítva
a köhögő Bennyt.
A friss levegő keményen megcsapta, ahogy kirohant
az épületből. Letette Bennyt a fűre, és lehúzta róla a takarót. – Jól vagy?
Tudsz lélegezni?
– Igen, Mr. Jordan – mondta Benny sírva, és
átölelte.
Jordan Duane-t kereste, de nem látta. A jó kurva életbe!
– Maradj itt, ennél a fánál. Mindjárt
visszajövök. – Meg kellett találnia Duane-t. Már közeledtek a szirénák, amikor
visszasietett befelé és fel a lépcsőn, a földszinti étteremből füst szállt ki.
Csak arra tudott gondolni, hogy el kell jussonDuane-hez. Semmi más nem
számított.
Elérte a lakása ajtaját, az egész terület füsttel
telt meg. A nappali elülső részének padlója eltűnt, a lángok a fal mentén
kapaszkodtak felfelé. Nem kellett sok idő, hogy az öreg épületet teljesen
elnyelje a tűz. Leguggolva visszatért a nappaliba, és megtalálta Duane-t a
konyhához közeli padlón. Felemelte, és a vállára vette, ahogy a múltkor is
tette. Csakhogy az csak játék volt, ez most élet és halál volt, és az utóbbi
egyre közelebb került, ahogy a lángok most szemből terjedtek feléjük. Alig
látott, és a tüdeje is fájt, de mélyen belülről erőtartalékokat talált. Ez volt
Duane, a férfi, akit szeretett. Jordannek még sosem volt saját családja,
úgyhogy átkozott legyen, ha hagyja, hogy egy tűz vagy bármi más a földön
elvegye tőle a lehetőséget, amikor ilyen közel volt.
Jordan elérte a lépcső ajtaját, és elindult
lefelé, miközben a lángok és a füst üldözte. Elérte a lépcsőfokot.
– Jordan, kövesd a hangomat! – Hank volt az.
– Megvan... – Jordan ezt az egy szót tudta
kinyögni, miközben kezdett elfogyni az ereje, de erőltette az utat, a hang felé
ment, kibaszottul lépésről lépésre, a lábai, mint a kocsonya, a tüdeje
sikoltozott.
A súly, ami Duane volt, enyhült, ahogy lekerült a
válláról. Jordan nem látott, és csak arra volt képes, hogy megforduljon. Az
utolsó néhány lépés majdnem felemelte a lábáról, aztán friss levegő vette
körül. Vett egy mély levegőt, köhögött, majd vett még egyet, egyenletesen
lélegzett, kifújta a füstöt, és friss levegőt szívott, a feje kitisztult,
amikor elérte Bennyt, és összeesett mellette. Jordan átölelte a fiút, akiről remélte,
hogy egyszer majd a fia lesz, hagyta, hogy sírjon, miközben könnyei
megtöltötték a szemét, és kicsordult, ahogy Bennyt ringatta.
– Hol van Duane? – kérdezte az univerzumot,
remélve, hogy valaki a közelben van.
– A mentősök füstmérgezés miatt kezelik,
ahogyan téged is kellene – mondta Hank.
– Most már jól vagyok – válaszolta, és képes
volt mély levegőt venni köhögés nélkül. A feje tiszta volt, és csak az
számított, hogy meg tudja nyugtatni Bennyt. A kezét fogva odament, ahol Duane
egy hordágyon feküdt, oxigénmaszkkal az arcán.
– Ő is úgy fog meghalni, mint apa? – kérdezte
Benny, és Duane megfogta Benny kezét.
Jordan fogta a másikat. – Nem. Csak levegőt kell
vennie, hogy az utolsó füst is távozzon a tüdejéből. – Közel maradt, és az
épület felé fordult, amikor az dübörögni kezdett, a tető beomlott, és az egyik
fal is. Az öreg téglaépület megadta magát, nem volt ellenfele a tűznek, amely
végigszáguldott rajta.
Duane felemelte a maszkot. – Megmentettél – suttogta.
Jordan kisimította a hajat Duane szeméből. – Hát
persze. Most vedd fel a maszkot, csak lazíts és lélegezz. – Jordan csak arra
tudott gondolni, hogy mindhárman jól vannak. Az egység tagjai kihozták a másik
két embert az épületből, és őket is ellátták. Mindenki szerencsés volt, és úgy
tűnt, senki sem sérült meg komolyan. Jordant ez megnyugtatta.
– Hová fogunk menni? – kérdezte Benny, és
nagy, bizonytalan szemekkel nézett fel Jordanre.
– Ha itt végeztem, te és Jordan hazajöttök
velem, és addig maradtok, ameddig csak akartok. És annyi rajzzal boríthatod be
a hűtőmet, amennyivel csak akarod. – Duane megszorította a kezét, és elég ideig
tartotta fogva Jordan tekintetét ahhoz, hogy minden ellenvetést
elhallgattasson.
Jordan megfordult, hogy megnézze, hol volt egykor
a lakása. Minden holmija eltűnt, ahogy Benny játékai és a szüleiről készült
képek is. Nem mintha az életét a dolgai alapján mérték volna, de akkor is.
Biztosítva volt, és reggel majd fel kell hívnia őket, de egyelőre az jutott
eszébe, hogy neki és Bennynek csak az a néhány ruhájuk maradt, amit viseltek.
Gondolkodás nélkül magához ölelte Bennyt, a vállára tette a karját, hogy
megnyugtassa, és megszorította Duane kezét, emlékeztetve magát arra, hogy mi az
igazán fontos. Tudta, hogy a dolgok pótolhatók, de ami igazán különleges volt,
az most itt volt vele, és csak ez számított. Jordannek ott volt Benny és Duane,
és a lehetőség, hogy megteremtse élete legelső családját. Könnyen tudott ezzel
együtt élni, mert a pokolba is kizárt volt, hogy bármelyiküket is el akarta
volna engedni.
Fordította:
Aemitt
– MÁR karácsony van? – kérdezte Benny,
miközben felugrott az ágyra.
Jordán nevetett, és megcsiklandozta, ahogy
kikászálódott az ágyból. – Még nem. Már csak néhány nap. Gyere, öltözz fel,
aztán készítünk valami ennivalót.
Benny kisietett, Jordan pedig maga is
felöltözött, és hagyta, hogy Duane még egy kicsit aludjon. A tűzvész után Benny
és Jordan beköltöztek Duane házába. Jordan próbált új lakást keresni, de Duane
véget vetett ennek. Jordan imádott Duane-nel élni, és a kapcsolatuk az elmúlt
hónapokban csak elmélyült, olyannyira, hogy Jordan már el sem tudta képzelni az
életét Duane és Benny nélkül. Jordan és ő együtt vettek egy olyan házat, ami
elég nagy volt mindannyiuknak, amikor Duane háza már túl szűkösnek bizonyult.
– Pár perc múlva felkelek – mondta Duane
álmosan. Előző este egy vészhelyzethez hívták, és csak majdnem éjfélkor ért
haza, miután három gyereket helyezett vészhelyzeti nevelőszülőkhöz.
– Semmi baj – felelte Jordan gyengéden, és
az ágy fölöttáthajolva lágyan megcsókolta Duane-t. – A jövő héten szabadságon
vagyok.
– Én is. Remélem – nyögött fel Duane, és
magára húzta a takarót a hűvös szobában. – Pár perc múlva lemegyek. – Lehunyta
a szemét, és Jordan elhagyta a hálószobájukat, követve a tévé hangját a
lépcsőn. Benny a Rudolfot nézte, immár tizenkettedszerre. Bizonyos értelemben
most tapasztalta meg először a karácsony eme részét, és úgy tűnt, nagyon
élvezte.
– Kell iskolába mennem? – kérdezte Benny,
amikor Jordan belépett a szobába.
– Nem. Újév utánig nem – válaszolta. – Akarsz
segíteni palacsintát sütni? Jordan látta, hogy ez egy kötélhúzás volt Rudolf és
a reggeli között, de a végén az étel győzött. Benny kikapcsolta a tévét, és a
konyhába sietett, hogy segítsen.
– Mr. Duane még mindig ágyban van? – kérdezte
Benny. – Akarod, hogy felkeltsem? Abban nagyon jó vagyok.
Jordan kuncogott. Kiderült, hogy Benny sok
mindenben jó volt. Magasabb szinten olvasott, mint az összes többi gyerek az
osztályában, és a matematikai képességei elképesztőek voltak. Más tantárgyakból,
például társadalomismeretből és természettudományokból elmaradt a többi
gyerektől, de gyorsan felzárkózott. A művészet terén csodát tett, és a tanárai
azt mondták Jordannek, hogy el kellene gondolkodnia számára különórákon, hogy
tovább fejlessze azt, amit ők természetes adottságnak tartanak. Szívesen meg is
tette volna, de Jordan még várta a döntést Benny végleges elhelyezéséről.
– Mit szólnál, ha Duane-t ágyban hagynánk,
és csinálnánk egy igazán jó reggelit. Talán egy kis szalonnát. Az Duane
kedvence.
– És az enyém is – mondta Benny.
Összedolgoztak, és elkészítették a palacsintát.
Jordan megsütötte a szalonnát a sütőben, és hamarosan az egész konyhában
csodálatos illat lett. Természetesen, Duane hamarosan mezítláb betoppant a
konyhába, és halkan beszélt a telefonba.
– Olvasd el még egyszer, kérlek – mondta
Duane, és kihangosította a telefont.
– A Cumberland megyei bíróság Jordan
Kramernek ítéli meg Benjamin Kitzinger állandó felügyeletét, amíg az
örökbefogadási kérelmét feldolgozzák – mondta egy női hang, amelyet Jordan nem
ismert fel. – Ma kaptuk meg a végzést.
Jordan a földre ejtette a spatulát, Benny felé
fordult, a karjába emelte, és a konyhából a nappaliba pörgette.
– Mr. Jordan! – kuncogott. – Ez meg mit
jelent?
Jordan szorosan átölelte Bennyt. – Azt jelenti,
hogy örökké itt fogsz élni, és amint az örökbefogadásodat feldolgozzák, a fiam
leszel. – Letette Bennyt a földre. – Tudom, hogy nem tudom pótolni az apukádat.
– De lehetsz a papám? – kérdezte Benny. – Jordan
papa – megfordult. – Ő pedig lehetDuane papa?
Jordán annyira meghatódott, hogy alig kapott
levegőt. – Igen. Én leszek a te Jordan papád. – És egészen biztos volt benne,
hogy Duane boldogan lesz Duane papa. És talán, ha minden úgy alakul, ahogy
Jordan remélte, Duane kinyitja a gyűrűt tartalmazó dobozt, amit a fa alá
rejtett, és beleegyezik, hogy karácsony reggelén Duane férje legyen.
– Hurrá! – kiáltotta Benny, és elkezdte
énekelni a JingleBells-t. Az elmúlt egy hónapban ez lett a boldogságdala, és
Jordan csatlakozott hozzá, mert, nos... boldog volt. Aztán Duane is énekelt,
még jobban fokozva a házat betöltő örömöt.
És Jordan tudta, hogy végre megvan az, amire
mindig is vágyott: egy saját család.
❤️❤️❤️
VálaszTörlésNagyon köszönöm!
VálaszTörlésNagyon köszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm. 🤩
VálaszTörlés